Tőlem - neked

Van számodra egy történetem, sosem mondtam, hogy szerettelek. Nem azért, mert nem volt igaz, hiszen végig kisértem sorsodat. Az évek szálltak, gyorsan teltek, s gyűltek a fel nem adott levelek. Rátaláltam minap fiókom mélyén egy dobozban, titkaim rejtekén. Találkozásunk idején te mutattál új utat nekem, melyen végig mentem, pedig nehéz volt, de szép. Te voltál a példakép. Ha volt üres szék mellettem, hogy leülsz-e, nem kérdeztem. Megtanultam együtt élni azzal, hogy ott vagy. Majd lényed elhagy. Tudtam, a kávét hogyan iszod, ismertem minden mosolyod, és úgy tettem, mintha ezek, nem lennének jelek. Csupán apróságok. Félúton megállt a vallomás, s te mindig utaztál tovább, jól tudom, várt a család. Nekem pedig maradt a csendes levélírás. Minden levél egy szívdobbanás, minden sor visszafogott vágy. A távolságot köztünk újraélem, közel voltál, mégis elérhetetlen. Olyan voltál, mint örök álom, bevallanám már, de nem tudom. A szeretet bennem nem fárad, már csak emlék maradt utánad.