Út az ismeretlenbe

Fényes városon túl zúg a csend, hol sötét árnyak őrzik az idegent. Ott nincs útjelző, nincsen fény, csak szívdobbanás, az enyém. Ott kezdődik, mi még sosem volt, az ember, ki magához így szólt: nem biztos út kell, hanem láng, s hogy önmagunkban gyúljon vágy. Város örök fénye hív, de láncra köt, a sötétség mutat neked új tükröt. Fényes városon túl zúg a csend, hol sötét árnyak őrzik az idegent. S ha mélyre hullsz, vagy égig érsz, már mindegy, mert az út a cél. Ki a sötét peremén bátran átlép, az többé már semmitől sem fél.