Valót mutat a hógömb

Kezemben hógömb csillan, mint mese, apró puha titkok szállnak fel belőle. Megforgatom lassan s lám, a hópelyhek táncra kelnek benne, akár az emlékek. Ablakon túl hó csillan, mint álom, téli csoda ring ott a hófehér varázson. A tél szelíd arca simít végig a tájon, mínuszok jeget varázsolnak a pályákon. Hógömb fordul, kalappal int a hóember, és rám vigyorog két szénszemével. Pelyhek közt apró fény villan hirtelen s már zúg is a hóvihar a gömb szívében. Hóesés megáll, újra szelíd lesz a táj, erdő mélye megnyugszik s csupa báj. Kint s bent tél minden arcot megmutat: egyszerre játék, csoda, s boldog pillanat.